
Nagyon mély és erős tabu ez, miközben a válasz egyértelmű: hogy is ne lenne? A társadalmunk egyik súlyos torzulása, hogy folyamatosan a “szépséggel” köti össze a szerelmet és a szexet – így tartva életben a szépségipart, és így téve mázsás súlyokat, állandó megfelelni vágyást a nők és a férfiak vállára.
Pedig szeretni és szeretve lenni (lelkileg és fizikailag) talán a legalapvetőbb emberi szükséglet fizikai és mentális kondícióktól függetlenül.
Nem emlékszem, mikor néztem legutóbb valóságshow-t, de a feleségemmel minden este oda vagyunk tapadva a “Love on the spectrum” elé, ahol huszonéves autista fiataloknak segítenek randizni.
Egyrészt csodálatra méltó, hogy itt nem “dugdossák el” a fogyatékossággal élőket, az utcán és a munka világában egyaránt gyakran találkozni velük. Még valóságshowban is.
Másrészt felkavaró a sorozat, mert szembesít a saját végiggondolatlanságaimmal és előítéleteimmel. Hiszen – ahogy már említettem – a szerelem és a szexualitás a “szépek” kiváltsága, nem?
Csodálatos látni az ügyetlenkedéseiket. Nagyon-nagyon szerethető – a legjobb, nem leereszkedő értelemben mondva. Úgy szurkolunk a szereplőknek, mintha a barátaink lennének.
És felemelő látni az évek óta együtt élő autista párt is, akik sikerrel üzemeltetik az életüket segítség nélkül. Főleg azután, hogy az egyik szülő könnyek között vallja be: legjobban attól fél, hogy mi lesz a lányával, ha ő már nem lesz mellette.
És végtelenül fontos, hogy látunk “nem szokványos” embereket a képernyőn. Akik ugyanúgy éreznek, gondolkoznak, dolgoznak, félnek, örülnek és szeretnek, mint bármelyik klasszikus valóságshow szereplői, csak ők ezt máshogy fejezik ki.
Nem gondoltam volna, hogy érzékenyenyítésre van szükségem – és hálás vagyok, hogy ez a sorozat ezt megteszi.
Nem csak a fogyatékossággal élőkre kéne jobban odafigyelnünk, de saját magunkra is. Arra, hogy mennyire egészséges a gondolkozásmódunk velük kapcsolatban – vagy ebben mi magunk vagyunk fogyatékosok.
Szerencsére ez a fogyatékosság tanulással és érzékenyítéssel kiválóan fejleszthető!
Forrás: Ágoston László - Facebook